Néhány hete megjelent a MOATSZ-oldalain egyfajta helyzetkép a Magyar Asztalitenisz aktuális állapotairól. Mindenképpen a MOATSZ javára írandó, hogy becsülettel, jelen állapotainkat nem kozmetikázva bemutatták azt, amit azért mindenki érez is, amikor versenyezni jár. Az elemzés szerint a hazai utánpótlás igen gyenge bázisából kell a nemzetközi színtéren is helyt állni. Nem kevés bátorságra vall, ahogy a szövetség azt is láttatni engedi, hogy bizony 'lyukas' megyéink vannak, hogy alig 70 olyan helyszín van, ahonnan egyáltalán kikerülhet olyan 18 év alatti, aki már 10-nél több (azaz nagyon kevés) magyar ranglistapontot képes elérni. Az elemzés fő megállapításával is egyet kell, helyesebben muszáj egyetérteni. Rövid távon csakis arra lehet fókuszálni, hogy a mostani korosztályok legjobbjai még valahogy sikeresen tudjanak szerepelni a nemzetközi versenyeken.
Aztán a nagy kérdés az, hogy hogyan, miből, kivel? A MOATSZ adatai mellé behoztuk a nemzetközieket. Jelen bejegyzésünkben azt szeretnénk megnézni, hogy a nemzetközi ranglista és kor-adatokkal hogy állunk? A MOATSZ belső elemzése az elért ranglistapontokat is nézte, ezért mi meg a világ ranglistapontjait kezdtük el számolgatni és összevetni. Máris érdemes megjegyezni, hogy az utolsó aranycsapataink eredményéhez nyilván semmit sem szabad már hasonlítani, azt pedig a MOATSZ tanulmánya is jó alaposan bemutatta, hogy a mai 22-33 évesek korosztályában mennyire látványos volt a visszaesés 18-20 éve. Ez a drámai visszaesés a hazai UP-nevelésben évtizedes károkat, nagyon komoly lemaradást hozott. Hosszan már ezt sem fogjuk részletezni.
A fő kérdésünk most inkább az lesz, hogy a jelenlegi nemzetközi számainkat hogyan kell értékelni, fenntartható-e a jelen nemzetközi pozíciónk, vagy esünk-e még tovább majd az ITTF ranglistáin is?
ITTF Adatok
Az elérhető novemberi ITTF világranglisták adatait elemeztük. Megnéztük, hogy a kiosztott ranglistapontok alapján hány nemzet hány sportolója tartozik a "releváns", illetve a Top100 élmezőnybe a férfi és női világranglistákon. A Top100 nyilván nem szorul magyarázatra, a releváns már inkább.
Ahogy a magyar mezőnyben, úgy a világ élmezőnyében is jellemző, hogy több férfi versenyez, mint nő. A letölthető ranglisták adatai alapján ezért eleve csak azokat a versenyzőket számoltuk, akik minimum 100 ponttal már rendelkeznek a legfrissebb ranglistákon (tehát kb. részt vettek már egy világversenyen, és ott a csoporton már legalább egy mérkőzést hoztak is a nemzetüknek). Aztán ezeket a listákat tovább szűkítettük, megnéztük, hogy hanyadik helyezettnél éri el a kumulált összpontszám a kiosztott pontok 80%-t. Aki nincs benne az első 80%-ban, azok életkor adataival nem játszottunk tovább. Az így keletkezett listáknál végül a világ legjobb 254 férfi és legjobb 233 női játékosát vettük számba, az ő elérhető életkor-adatait gyűjtöttük ki egyesével, és hasonlítottuk össze.
A mai világranglista vezető helyeihez átlagosan 25,5 és 24,5 éves korban lehet "hozzájutni". Az előző adatok átlagok, tehát ha valaki most Ito Mima, Wang Manyu nevét említi, esetleg Harimoto vagy Fan Zhendong életkor-adatait idézné, nos igen, ők jelentősen az átlag alattiak, vélhetően még legalább 4-5 évig vezetők is lehetnek, jó esélyük lehet, hogy Ma Long vagy Ding Ning hegemóniájához hasonló helyet szerezzenek az "örökranglistákon".
Az is jól látható, hogy ma a világ élmezőnyében a legnépesebb korcsoportok 19-26 év közöttiek. Később még fontos lesz, de tételezzük fel, hogy kb. 16 évesen el kell kezdeni nemzetközi versenyekre járni ahhoz, hogy 19 évesen "releváns" eredményt hozz az adott nemzetnek...
Bár már rég nem tartozunk a legsikeresebb nemzetek közé az ITTF ranglistákon, azért összességében még mindig 10 játékosunk szerepel az első 233 női és 254 férfi között. Azaz számos versenyre eljutunk, azokon azért valamennyire pontszerző helyeken végzünk, a pontszerzésben még mindig mindig 10 játékosunk vesz részt. Miközben Kína vagy Japán 40 körüli versenyzővel vesz részt ebben a nagy játékban...
Néhány adat ebből a körből:
- Összesen kb 78 nemzet vesz részt az érdemi pontszerzésben.
- Kína, Japán és Korea pozíciója egy jó darabig nem veszélyeztetett
- Az összes megszerzett releváns pontszám alapján a ffi/női szakágunk egyesített eredménye a nemzetek sorában "így vagy úgynézve" a 12-16. helyre elég
Kínaiak, Japánok, Németek
- A jelenlegi számok alapján az is látszik, hogy a Japánok valamit már különlegesen jól csinálnak.
- A japán női pontszerzők átlagéletkora 19,4 év, a kínaiaké 23,4
- A japán férfiak átlagéletkora 22,25 év, a kínaiaké 23,33 év
- Összességében a jelenleg versenyző Japán "csapat" átlagéletkora 2,5 évvel marad a kínaiak alatt...
- A harmadik, dél-koreai csapat hasonló a kínaiakéhoz
- A Németek átlagosan 4 évvel korosabbak a kínaiaknál is...
Értelemszerűen nincs sok értelme azt vizsgálni, hogy az 1-2 fővel versenyző országok átlagéletkora mennyivel tér el a kínai/japán adatoktól, de ha így nézzük a bolygó-statisztikát, akkor a jelenlegi magyar csapat adatai még részben előnyösnek is nevezhetők, még egészen világoszöldek vagyunk. És ha sikerülne folyamatosan megtartani ezt, azaz "fiatalítani és pontokat szerezni", az lenne az ideális helyzetkép.
MOATSZ Adatok
Nincs értelme hosszan elemzni a MOATSZ-nál már bemutatott grafikonokat, néhányat emeltünk át ide, gerontológusoknak :)
A jelenlegi hazai helyzet röviden:
- Sommásan: Fiatal édeskevés, a többi meg a "még élünk"-kategória
- Ha a legnépesebb mai középkorúakat (pl 1975-ben születettek) visszavetítjük és figyelembe vesszük, hogy az aktív sportolást egy lineáris görbével közelíthető számossággal hagyják abba az egyes korcsoportok, még akkor is az becsülhető, hogy kb 4-500 fiatal folyamatos leigazolására és versenyeztetésére lenne szükség minden 14 év alatti korcsoportban.
- Ekkor tűnne reális célnak, hogy belőlük 1-2-3% valaha is összemérhető lesz a 18-22 évesen már beérett top100-as mai ping-pong nemzetek versenyzőivel.
Összefoglalás
Túl bátor dolog lenne egyesületünktől, hogy azt állítsuk, "minden adatot áttekintve ezt-meg ezt kell tenni".
Ám azt már ki merjük jelenteni, hogy sok-sok tényadatot megismerve fel tudunk sorolni fontos jelenségeket, és ezek jó része pedig nem meglepően egyetlen irányba mutat:
- Úgy tűnik, már az is egészen nehezen elérhető, hogy akár 20-30 versenyzőt lehessen a világ élvonalába emelni, tehát pl. 13-15 (Francia/Orosz példák) főt folyamatosan versenyeztetni a nemzetközi porondon, ha mindösszesen 150-160 fős korcsoport-igazolásokat látunk a hazai számsorokban.
- Sőt, abból kiindulva pedig, hogy manapság nem több, mint 30-40 olyan helyszín van az országban, ahol a környezet alkalmas lehet arra, hogy már 15-16 éves korban aktív felnőtt versenyzők kerüljenek a világ élvonalába, ugyancsak nehéz elképzelni, hogy a jelenleg is élversenyző 10-11 fős világszinten élversenyző létszám rövid távon emelkedjen, pl. akár csak 50%-kal meg lehessen emelni az igazi élsportolói létszámot...
Ha egy ideálisnak tekintett "elvárt" létszámból indulunk ki, tegyük fel, hogy egy 6 évesekből álló korcsoportból 10 év alatt kell kinevelni 5 versenyzőt, aki képes nemzetközi szinten versenyezni. Azaz egyszerűsítsünk, és mondjuk azt, hogy a 16 éves korosztály nemenként 5-5 tagját szeretnénk mindig felnevelni úgy, hogy ezek a fiatalok legalább olyan eredményes pontszerzők legyenek, mint a mai Oroszok/Franciák, azaz még csak nem is a világelső Kínaiak/Japánok teljesítménye a célunk.
Tételezzük fel mindehhez azt is, hogy létezik is egy olyan szuper hazai edzésmódszer, amely a rendszerbe kerülő igazolt magyar fiatalok közül százból egy, esetleg két gyereket tuti bejuttat ebbe az ideális élmezőnybe. Tehát egyelőre ne foglalkozzunk azzal, hogy ki neveli, fogadjuk el, hogy van ilyen humán tőkénk (azaz elég lelkes/kitartó gyerek az egyik oldalon és elég szürkeállomány a neveléshez).
Látni kell, hogy pusztán a humán tudás nélküli, azaz csak az eszközök szintjén meg az szükséges, hogy legalább egy 5 éves rendszerrel számolni lehessen. Azaz ahhoz, hogy egy mai 6 évesből egy 10 évvel későbbi időpontban U16-os korosztályunk 5-5-5-5-5 tagja világversenyeken eredményes legyen az kéne, hogy 5 év alatt minden egyes 6 éves fiatalból 500 fiatal válassza ezt a sportot és több-kevesebb kitartással, de heti sok-sok edzéssel rendszeresen űzze ezt. És akkor most nézzük a feltételeket:
- 5-10 éves távon van-e 2500-5000 gyereknek elég, azaz pl. 1000-2000 darab állandóan felállított asztal az országban?
- Van-e 2500-5000 gyerekhez kellő számú bérleti díj/edzőpartner/robot/szakember?
- Nem beszélve arról, hogy a napokban igen éles és megdöbbentő példaként hozta egy hazai ping-pongos közösség, hogy akad olyan fiatal, akinek a szülei részben vagy egészben még a nemzetközi versenyekre történő kijutás költségeit is vállalják. Ilyet engedni, avagy ide jutni is súlyos hiba lehet egy ideális rendszerben. Ugyanis ha a fiktív rendszerünkbe ilyen elemet is beiktatunk, akkor azzal azt is kimondjuk, hogy nem is feltétlenül a legjobbakat neveli ki az ideális rendszer, mert a szülő vagyoni helyzete is képes módosítani. Amúgy persze manapság ez sajnos természetes, de nem biztos, hogy kívánatos.
Fentiek alapján aligha létezhet más útja a hazai asztalitenisz fejlődésének, mint valamiféle drámai mértékű és tartós forrásbevonás. A jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb bázishoz nagyságrendekkel több forrásra is szükség van. A klasszikus "nézzetek a táblára" mondás itt úgy értelmezendő, hogy ha a sportág éves szinten nem tud tartósan, legalább évente 2-3 milliárdos forrásokkal számolni, lehetetlen feladat akár csak a jelenlegi eredmények/pozíciók megőrzése is.
Érdekesség - Észak és Dél
- Nagyon elgondolkoztató az ITTF ranglistáinál a 2 koreai csapat jelentős eltérése.
- Életkori eltérés alig akad, északon mégis csak 9 releváns versenyző akad ma, kevesebb mint a kb. hasonló méretű magyar csapat (10) létszáma. Miközben a déliek a világ harmadik legnagyobb/legsikeresebb csapata.
- Észak pedig még sokkal gyengébb pontszerző is, mint a mieink.
- Talán épp ez a 2 ország igazolja egészen élesen a finanszírozhatóság problémakörét, mint az alapkérdését. Az elzártság ellenére sem vélelmezhető, hogy az edzésmódszerekben ekkora eltérés lenne a 2 azonos régióba tartozó, vulgárisan "azonos genetikájú" ország között. Versenyeztetni, a világ élmezőnyébe emelni mégis a déliek tudnak jobban. Na miért?